fbpx

ÜZENET A JÖVŐBŐL – Villáminterjú ifj. Franz Weningerrel

2015. november 11.

NR: Az egyik legjellemzőbb kérdés a biodinamika kapcsán, hogy miként érhető tetten a borokban ez a szemléletmód. Te tapasztalsz különbséget a boraidban amióta organikusról biodinamikusra váltottál?

FW: A biodinamika az egyediséget erősítő folyamat, tehát a biodinamikus borok egyedibbek, ha úgy tetszik egyéniségek, amelyek magukon viselik a szőlész és a borász személyiségét is. Úgy érzem a saját boraim bizonyos értelemben hasonlítanak rám és élettel teliek.

NR: Néhány évvel ezelőtt, a Terra Hungarica mesterkurzusán előadásodban azt mondtad, hogy a szőlő fő gyökerei elsősorban a vizet veszik fel a mélyből, míg a felszínhez közeli gyökerek veszik fel a tápanyagot és az ásványokat a velük szimbiózisban élő mikroorganizmusok segítségével. Továbbra is hiszel ebben, és ezt tapasztalod a saját ültetvényeiden is?

FW: Abszolút. Ez olyan egyértelmű, mint, hogy az alma a földre esik a fájáról. Örület, hogy a borvilágban még mindig mennyien beszélnek a mélyre hatoló györekek jelentőségéről. A györekek felületének összesége, nagysága sokkal fontosabb, mint a mélységük. Én arra törekszem, hogy minél több apró gyökér legyen sok-sok elágazással, és ez valójában a legfelső 30cm-ben valósítható meg, persze csak az élő talajokban.

NR: Meglátásod szerint mi pontosan a mineralitás és honnan ered? A talaj összetevőiből vagy a termőhelyre jellemző élesztőpopulációktól?

FW: Minden talaj egy speciális makrokörnyezetet teremt, amelyekben különböző őshonos növények élnek (például nálunk a Steiner dülő forró, köves, de mészkő nélküli talaján csak üröm és cickafark nő). Ennek köszönhetően a talajban élő mikroorganizmusok összetétele is változik dülőről dülőre, így a szőlő gyökerei is eltérően “táplálkoznak”, a szőlőhéjon lévő élesztőpopulációk is különbözőek, végezetül ennek következtében a borok is eltérő ízűek lesznek.

Tehát egy adott terroir megtapasztalásának első lépése az azt takaró növényzet szemügyrevétele, tápanyag nélkül nincs élet a talajban. Elszomorító, hogy Magyarországon még mindig mennyi ültetvény van a talajt takaró növényzet nélkül.

NR: Mennyire játszik fontos szerepet a spontán erjedés a természethű boroknál? Volt valaha problémád az erjedéssel (pl. elakadt erjedés)?

FW: A természethű egy marketing definíció, egy eszköz akárcsak a kézműves kifejezés. Meglátásom szerint kétféle bor létezik: jó és rossz. De a kérdés jogos, és én azt gondolom, hogy a spontán erjesztés a jó borok záloga. Amikor a kétezres évek elején spontán erjesztésbe kezdtünk, voltak problémáink. Éppen ezért váltottunk először organikus, majd biodinamikus gazdálkodásra. Ha a szőlőben életteli a talaj, akkor nincs gond a spontán erjesztéssel sem.

NR: Mi a kénhasználattal kapcsolatos filozófiád?

FW: Használjunk olyan keveset, amennyit csak lehet. A kén nem tesz jót a bor ihatóságának. Én személy szerint már nem mérem laboreszközökkel a hozzáadott ként, inkább kóstolásra hagyatkozom. Ez – bortól függően – valahol 0-20mg/liter hozzáadott összkén között mozog, tehát néhány borunkat kén hozzáadása nélkül palackozzuk.

NR: A mai napig alig van magyar borászat, amely komolyan belevágott a biodinamikus gazdálkodásba vagy eljutott volna a certifikációig (Penditséknél Márta és Stefan Németországban élt sokáig, a Királyudvarnál küldföldi a tulajdonos, Wassmann-ék Németországból jöttek, ti és a Somlón is gazdálkodó Meinklang pedig osztrák hátterű birtok – remélem nem hagytam ki senkit!). Mit gondolsz, mi ennek az oka? Kulturális jelenség vagy prioritások kérdése, amelyekben Magyarország egyszerűen még nem tart ott?

FW: Kérdésedben a válasz. Szerintem kulturális és történelmi okai vannak. Az ún. nyugati országokban a háború utáni első generáció építkezett, míg a második generációnak a materiális alapokon túl már több ideje és energiája maradt a “rendhagyó” gondolkodásra, az alternatív gyógyításra, a biodinamikus művelésre, a jógára, a közösségi alapokon nyugvó szolgáltatásokra és tevékenységekre, stb. Magyarországon sokkal később, 1989-ben jött el a fordulópont, így a mostani generáció még mindig építkezik, és a stafétabotot éppen átvevő, soron következő lesz az, amelyik tényleg másként tekinthet a világra.

Korábbi kisfilmünk ifj. Franz Weningerrel, ha még nem láttad, ne hagyd ki: