fbpx

Már ott vagyunk

2017. január 4.
Már ott vagyunk

Itt az új év, lehet akár kollektív fogadalmakat is tenni. Ha kérhetnék, akkor azt kívánnám, hogy hagyjuk abba a folyamatos lamentálást arról, hogy ejj, a magyar bor márpedig világhírt érdemel, ott a helye az élvonalban, csináljunk már valamit.

Ha lassan is, de odaérünk, sőt lehetőségeinkhez mérve (mennyiségi korlátok, zéró vagy csak elszórt közösségi promóció, stb.) már ott is vagyunk, mégha piciben is (hiszen kicsik vagyunk).

Most éppen a Wine Spectator hasábjain, ahol bolygónk egyik legnagyobb bormegmondó embere, Matt Kramer tegnapi cikkében 25 bort ajánl az új évre. Az alap, hogy a Tokaji Aszú benne van a válogatásban, nemzetileg meg is sértődhetnénk, ha nem lenne, de az talán többeket meglep, hogy a dry Tokaj Furmint is szerepel a listában:

“12. Dry Tokaj Furmint: A new dry white in wine history, created in centuries-old Tokaj for the first time in the 1990s. Don’t miss it.”

Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mit ér egy ilyen PR megjelenés a magyar bornak? Szerintem így önmagában nem sokat, és persze mondhatni, hogy a valósághoz sincs sok köze, hiszen az egy dolog, hogy a borvilágot százszor megjárt, mindenttudó Kramer ismeri a száraz furmintot, de ez nyilván nem egyenlő azzal, hogy a menő éttermek sommelier-i is első helyen ajánlják vendégeiknek zászlóshajó borunkat.

Azért a vendéglátás terén is van fejlődés, különösen Európában. A tizenhatos évet zárva örömmel vesszük tudomásul, hogy egyre több kiváló étterem borlapjára kerülnek fel boraink (a Terra Hungarica-ról beszélek elsősorban), és lassan, de biztosan érkeznek az újabb és újabb lehetőségek. Ehhez B2B szinten nem kell ám óriási marketing meg körítés, elég ha jó a bor és autentikus, és persze az sem baj, ha az ára is el van találva.

Persze van hová fejlődni, és innen csak az olvassa tovább, aki 10 év után is szeretne tovább frusztrálódni a sógorok sikerein. Kramer listáján 7. helyen szerepelnek az osztrák vörösborok (Zweigelt és Kékfrankos), ami szakmabelieknek talán nem akkora újdonság, viszont sokat mutat abból, hogy honnan hova lehet eljutni pár évtizeden belül.

Egyébként pont Kramer mondta nekem néhány évvel ezelőtt, miután pár napja már jártuk a magyar borvidékeket, hogy mindenhol türelmetlenséget érzékel, ami számára érthetetlen, hiszen – ahogy ő fogalmazott – 50 évet nem lehet 20 év alatt ledolgozni, legalább 50 évre van szükség.

Ha igaza van, akkor a kilátásaink jók, túl vagyunk a felén, épp itt az ideje, hogy abbahagyjuk a panaszkodást.

Kramer újévi listája itt olvasható.